Éjszakai szoptatás

Az éjszakai szoptatás jelentőségéről nem akarok írni, hiszen azt már sokan leírták. Csak annyit akarok róla írni, hogy nem igazán értem, hogy miért vannak ennyire ellene az anyukák, amikor sokkal egyszerűbb,mint róni a köröket hajnalban a síró gyerekkel az előszobában, hiszen egyértelmű, hogy csak ez kell neki. Míg rá nem jöttünk, mi is fent voltunk 1-2 éjszakát, aztán lassan rájöttünk, hogy ez ennyire egyszerű. Ha meg velünk alszik, akkor meg még egyszerűbb. És, ha "odaszokik"? Hát, az azért van, mert erre van szüksége. Senki ne féljen attól, hogy a gyereknek nem lesz igénye egyedül aludni. Biztos, hogy lesz. Addig meg annyira jó, amikor ott szuszog melletted.
Míg kismama voltam én sem tudtam elképzelni, hogy ez hogy nm zavarja az embert. Meg tönkreteszi az ember házasságát. De épp ellenkezőleg. Ha nincs ott, nem tudok nyugodtan aludni, mert nem tudom mi van vele. A férjemmel meg harmónikus a kapcsolatunk, egy családnak érezzük magunkat, amiatt, hogy ott van a gyermekünk. És úgy, hogy soha nem látott bennünket szerelmeskedni, hiszen a saját ágyában kezdi az alvást, és csak akkor jön át, amikor mi is már aludni megyünk. Kell ez az együttlét nekik is, hiszen én vagyok vele egész nap, éjszaka pedig azt is érezheti, hogy az apja is a család része. Sokszor arra kelek, hogy fekszik az ágyban, éppen fent van, és csöndben nézi az apukáját. Fantasztikus látvány. Persze fordítva is előfordul, amire szintén szükség van. Szerintem ezzel közelebb lehet hozni az apukákat a gyermekükhöz. 9 hónapig mi neveltük, együtt éltünk vele, majd megérkezik, és a család része lesz. De apa csak annyit él meg ebből, hogy munka után már nemcsak a felesége várja, hanem a gyermeke is, de aki miatt anyának nem jut annyi ideje rá, nem biztos, hogy van vacsora, nincs kitakarítva, nem tudja, hogy miért sír a gyerek, hiszen nem érzi úgy minden rezdülését, mint az anya. Viszont szükségük van arra, hogy részesedhessenek belőle.
Ezért is volt az, hogy, amikor B beteg volt, és a férjem felajánlotta, hogy majd ő hordozza a hátán, amíg el nem alszik (mert nem tudtuk vízszintesben tenni), akkor nem tiltakoztam. Tudtam, hogy ő ezzel tudja kivenni a részét abból, hogy tehessen valamit a fia gyógyulásáért. Ő nem tudja megszoptatni, egész nap nem is látja. És tudom, hogy szívesen csinálta, nekem pedig nagyon jól esett, már csak azért is mert az egész napos szoptatás után nekem is szükségem volt egy kis pihenésre. Hát így lesz kerek egész ez nálunk. :)

Altatás

A csecsemők altatásával sok szülőnek szerintem az a legnagyobb gondja, hogy nem tudja a csecsemő helyzetébe képzelni magát, vagy nincs elég türelme az esti ceremóniákhoz. Vagy én nem vagyok normális, vagy az emberek nem ismerik a csecsemőket eléggé.
Amikor megkérdezik: "és most leteszed és majd elalszik?" "Nem.Szopizik, és közben elalszik, ha nem, akkor meg elringatom" Miért gondolják azt, hogy egy picike baba, aki 9 hónapig volt szimbiózisban az édesanyjával (jobb esetben :)) együtt kelt, és feküdt vele, érezte a légzését, a szívverését a születése után képes egyedül elaludni egy ágyban, ami ráadásul még csak nem is mozog.
Nagyon mérges voltam, mikor megszületett a kisfiam, és az anyukám folyton meg akarta nekem magyarázni, hogy a gyerekek "így szokták elaltatni magukat", mikor hallottam, hogy valójában azért nyöszörög, mert nem szeretne  és nem is tud egyedül elaludni.
Lehet, hogy tényleg én nem vagyok a normális, hogy mindig ott vagyok vele, amikor elalszik, de én úgy gondolom, hogy az, hogy gyereket vállaltam, kötelezettségekkel
(ami nem feltétlenül negatív jelentésű) jár, és ebbe nálam beletartozik az, hogy rendelkezésére állok a gyerekemnek, amikor még elég kicsi ahhoz, hogy bizonyos dolgokkal önállóan megbírkózzon.
Ma pl. kicsit rossz időben mentünk aludni, mert kimaradt a délutáni alvás, így hamarabb fürödtünk. Ennek az lett az eredménye, hogy 10-kor annyira megébredt, hogy nem tudott visszaaludni, és csak vigyorgott nekünk.
Ilyenkor 2 dolgot tehet az ember. Mérges, hogy miért nem alszik, vagy vele nevet.Mivel ő nem tehet róla, hogy nem tud aludni, még, ha nem is a mi hibánkból kelt volna fel, akkor is, de így meg végképp, ezért inkább nevettünk vele. 2,5 órába telt, míg sikerült vissza altatni. Csak feküdtem mellette, próbáltam nyugodtan és lassan lélegezni, és hagytam, hogy szopizzon meg forgolódjon. Ezalatt végiggondoltam egy csomó mindent, amire napközben nem volt időm, vagyis végülis hasznos telt ez az idő is :).

Bevezető

Sziasztok!
Várandósságom alatt találkoztam először a kötődő nevelés kifejezéssel Az elveszett boldogság nyomában című könyv olvasása közben. Miután nagyon megtetszett a könyv és a benne leírtak, elkzedtem kutatkodni a neten. Nagyon sok jó cikket, oldalt találtam, csak folyamatosan bennem volt a kétség, vajon lehet-e tényleg így neveleni gyermekeinket, vagy mégis anyáinknak van igaza és "elkényeztetjük", "odaszoktatjuk", "hozzászoktatjuk" őket a "jóhoz". Sok személyes bejegyzést olvastam a neten, de nem láttam át, hogy kik, mennyiben követik a "kötődő nevelés" alapelveit, tényleg igaz, hogy nyugodtabb, magabiztosabb gyermekek nőnek fel ezzel a másfajta gondolkodásmóddal, mint amit éveken keresztül láttunk otthon, tapasztaltunk a környezetünkben.
Így arra gondoltam, leírok néhány életképet, hogy nálunk hogyan zajlanak a mindennapok, hogyan élem meg ezt belülről nőként, anyaként, feleségként, mit látok más családoknál, és összegyűjtöm a számomra értékes, és jó gondolatokat, nálam okosabb és tapasztaltabb szakemberektől, emberektől Nektek, leendő és már gyakorló anyukáknak/apukáknak, magamnak és gyermekeimnek, hogy lássuk valójában hogyan éltük meg a mindennapokat. Illetve szeretném, ha követekeztetéseket tudnék levonni a továbbiakra vonatkozóan mit csináltunk jól, mit nem. Természetesen szívesen várom véleményeiteket, tapasztalaitokat!
Sok szeretettel Tőlem Nektek!